Wilfried ismét megkongatta a harangokat Budapesten, a Nemzetközi Shiatsu Iskolában.
Az “Élő meridiánok” és a “Meridiánok nélküli munka” után most a “Az érintés minősége – Belső technikáit” hozta el nekünk. Van némi átfedés a témák között, de ez így rendben van (pláne, hogy a résztvevők nagy része most találkozott először ezzel a módszerrel).
Egyik kezében a bicikli kormány, másikban az esernyő.
Wilfried Hamburgban és Kientalban vezet iskolákat és és ő szervezi az európai shiatsu kongresszusokat. Idén lesz a harmadik (talán az utolsó ebben a formában) Kientalban, október 13 és 16 között. – www.esc-kiental.com
Érdekes, hogy mennyivel kisebb érdeklődés mutatkozott erre a kurzusra, mint mondjuk Ohashiéra. (még 20-an sem voltunk) Pedig hát ég és föld!
Próbálok magyarázatot találni, de nehéz. Talán a válság? Talán a lefordított könyvek hiánya? Talán mert nem először járt kis hazánkban? Vagy mindenki, aki érdekelt lenne, Saul tavaszi szessönére gyűjt (ha minden igaz, Saul Goodman, az ISS alapítója jön egy hétre)? Esetleg a 3. európai kongresszusra? Vagy lehet, a távol maradók még nem értik mitől lesz Shiatsu a shiatsu?
Belső technikák!
Ez a legfontosabb!
Mellesleg februárban szerettük volna kicsit előkészíteni a terepet, de akkor érdektelenségbe fulladt a test és tudat kapcsolatáról szóló vörksopp.
A 60 éves (Ohashi után már nem merem leírni a mester szót, mert degradáló lenne) salsa király elképesztően szerényen (helytelen lenne azt mondani: varázsolt el vagy kápráztatott el) Tanított minket. Ahogy megszokhattuk tőle – legalábbis azok, aki már találkoztak vele korábban is -, nem okoskodott, nem teoretizált, nem mondta meg a Tutit. Egyszerűen csak elmesélte, megmutatta, ő hogyan dolgozik. Sőt még arra is felhívta mindenki figyelmét, hogy nem feltétlenül kell követnünk az ő munkamódszerét. Csináljuk úgy a shiatsut, ahogy tudjuk, de támogassuk meg Yi-vel. Mert mint tudjuk a Qi követi a Yi útját!
Nagyon sokat gyakoroltunk. Röviden, tömören elmondta, mit csinál belül, miközben kezel, mindig más résztvevőn mutatta be a technikát, és bőven hagyott lehetőséget, hogy kipróbáljuk megy-e nekünk is.
Naná, hogy megy!
Persze nem menne, ha csak elolvasnánk a cikkeit – mert persze (majdnem) mindent leírt tapasztalatairól, munkamódszeréről. – http/www.shiatsu.hu/cikk.html
Egy lényeges dolog hiányzik a cikkekből! Ahogy Wilfried odamegy hozzád kezelés közben, megfogja az ujjad vagy a vállad és csak mondja: “Hozz Radikális döntést! Növeld meg a teret az ujjad és az érintett pont között! Jó. Még jobban! Legyél bolond! Engedd meg magadnak, hogy őrült legyél! Még jobban! Igen! Ez az! Most jó. Látod, ez az! Menj tovább a következő pontra!”
Először csak néztem.
…mert szerencsére erre is volt lehetőségem. Rögtön az elején megmondtam neki – mint kollégának 
-, hogy engem leginkább a tanítási munkamódszere érdekel most. És szerencsére páratlanul voltunk, így volt lehetőségem kimaradni egy-két gyakorlásból és inkább csak figyelni, hogyan segít tanítványainak. Az első ilyen alkalommal (talán a második vagy harmadik körben), mondta is, hogy nézzek meg néhány upanisadot (régi indiai tanítási forma, szó szerint talán “mellé-le-ülésnek” lehetne fordítani), aztán menjek én is fogjam meg a deákok ujját és biztos fogom érezni, mikor érkeznek meg.
És tényleg! Nincs ebben semmi misztikum! Odaülök, megfogom a kezelő ujját és pontosan tudom, a zsigereimben érzem, mikor érnek el a Shiatsuhoz. Ezt már mindenki tudja, aki ott volt. Mert volt lehetőség hármas csoportokban gyakorolni, amikor az egyik ember külső szemlélőként figyelheti, mit csinál a kezelő és akár irányíthatja is, hova, hogyan nyúljon. Gyerekjáték! Ha nincs kétség!
Bolondnak kell lenni!
Happy shiatsu!
Ne akard jól csinálni! Ne legyenek elvárásaid a kezelésben! Főleg ne saját magaddal szemben! Légy őrült! Engedd ezt meg magadnak! Csak így mehet. És persze szándékmentesen.
No és ahogy a Biblia is írja (vagy írnia kellene): aki keres, az nem talál! 
…mert a meghatározó dolgok mindig váratlanul történnek!
Volt a “szabad Ki mező”. Elképesztő hatása van! Úgy belenyom a nyakamba, hogy legszívesebben otthagynám a rendelőjét, de a következő pillanatban – ahogy változik a kezelő tudata – már semmi gond a mély nyomással. Nem fáj. Sőt! Felszabadító. Pedig ugyanaz az érintés, egy fikarcnyit sem vesz vissza a nyomásból. Ó! A tudat hatalma! Csodálatos!
Volt “mély tudatos érintés”. Megkeresni a tökéletes irányt, szöget, mélységet. Kívülről is látható, mikor ér a tsubo mélyére. A rezonanciánk változik meg. Most csak a “hangos meridiánokon” próbáltuk ki, de én azóta már teszteltem másokon is…
“Ki kivetítés” (ez volt két éve is). Itt a technika mellé kaptunk némi pluszt is. Meghívott engem a “rendelőjébe” (persze mindenki előtt kellett életem sötét vermeiről beszámolnom ). Így (ismét) kaphattunk egy kis ízelítőt a verbális diagnózisából is. Megdöbbentően tömör. Lényegre törő, témába vágó, adekvát kérdések. Továbbra sincs semmi okoskodás, jó tanács, csak “a tíz kérdés dala”.
Volt “egész test érintése” is. No nem úgy, hogy mindenhol megfogdossuk a partnerünket. Egy érintés, három tudati mozdulat. Ugyanott érintettünk háromszor, három különböző belső technikával. És a fő kérdés, hogy a partnerünk számára van-e különbség? Először csak kipróbáltuk sorban a három technikát, majd kérte, úgy próbáljuk ki, hogy nem áruljuk el előre, mikor-melyiket használjuk. A kezeltnek kellett visszajeleznie, épp hol érinti a kezelő. Engem meggyőzött! Placebo kizárva!
A meglepetés: “test kiterjesztés”. Ez Wilfriednek is viszonylag új, csak 2-3 éve fedezte fel és nem is publikálta még idő hiányában. Mondjuk volt is némi értetlenség, mikor megpróbálta elmagyarázni, mi a feladat. Érezhető volt, hogy ezt még nem sokat tanította, de azért csak megértettük. (Mint ahogy azt is, mit takar az Ohashiatsu mozgásrendszere. No ezt csak akkor, ha valakinek magától leesik a tantusz, mert Wilfried egy szót nem ejtett első tanáráról, de még nem is utalt rá. Rappenecker úriember! Vagy inkább jó ember! Ő nem próbál hasznot húzni abból, hogy másokat lejárasson. Egészen más a mentalitása. Nem véletlen, hogy ő szervezi a kongresszusokat. Nagy élvezettel mesélte, az európai találkozók egyik legkeresettebb programját, mikor is egy konkrét beteget kap 2 shiatsu-gyógyász és ott spontán bemutatják, hogyan dolgoznak különböző módszereikkel. Meg a rövid vörksoppokon 3 terapeuta 3 különböző munkamódszert vázol fel egy-egy témában, miután összeültek megbeszélni a kérdést. Mind-mind zseniális ötlet! – kár, hogy olyan borsos a részvétel ára.)
Nekem külön öröm volt, hogy rávilágított, miért mozgok időnként másként a rendelőmben, mint ahogy tanultam. (Én eddig nem kapcsoltam össze magamban, hogy az – egyébként tudatos – belső munkám miatt más a mozgásom.) Persze láttuk ezt már Christiantól (Christian Schnabl, a grazi ISS alapítója) is, csak ő nem mondta el, mi van mögötte.
Ennyit tervezett tanítani, de aztán a végén még elsütötte a hüvelykujjon át nézés módszerét is, amúgy ráadásként (szintén volt már két éve). Ez inkább amolyan diagnosztikai technika.
Volt még néhány kiegészítő a programban. A jól időzített “vízágy” aratta talán a legnagyobb sikert.
Gergővel néhány hete megint csak sikertelenül próbáljuk leegyeztetni a közös kezelésünket, de most mindketten megkaptuk a magunkét Európa egyik legjobbjától 
Külön köszönet illeti Jászberényi Évát a remek tolmácsolásért! Pláne, hogy nem tanult szakmája a fordítás. De talán ezért is megy neki ennyire jól.
Éljen a Hara-tudatosságod kedves Éva!
Az intenzív munka után mindig jól jön egy kis tánc! Szombat kora este egy fél órára komolyan felpörgött a hangulat az NSI-ben. De van, aki utána sem állt meg!
60 évesen az egész napi tanítás után lebiciklizni a hajógyári szigetre és úgy salsázni (wildfire ), hogy azt ámulva videózza a közönség – az teljesítmény! Nem kizárt, hogy előbb-utóbb fent lesz a YouTubon Wilfried szombat esti láza
